Mi van, ha egy jó tanár kizökkent a kényelmedből?

Szokás szerint minden mesterkurzus elején, beleértve ezt is, azt mondom a résztvevőknek: „Ha egyetértesz minden mondandómmal, mi fog megváltozni az életedben?” Általában egyetértenek abban, hogy semmi sem fog változni. Tehát minek kell történnie a változáshoz? Valamivel nem kell egyetérteniük. A jó tanár az, aki meg tudja rázni a talajt a lábad alatt, és ez a célom az együtt töltött három órában. Általában az emberek ezt megköszönik nekem.

A mesterkurzus során bemutatok nekik egy új értékrendet, azt, hogy a gazdag emberek hogyan gondolkodnak és hoznak döntéseket. Ez gyakran szokatlan, sőt kényelmetlen érzés, de mivel figyelmeztettem őket, a tudatosságuk fokozódik, és felismerik, mi történik – lehetőségük van megváltoztatni világnézetüket.

Azonban ennek a mesterkurzusnak a végén valaki megkeresett, hogy bebizonyítsa korábbi világnézetét. Azt mondtam nekik: „Rendben van, az én feladatom az, hogy megosszam, amit tudok, és új perspektívát kínáljak. Ellenállhatsz, vagy felteheted magadnak a kérdést: „Talán van valami, amit nem tudok.”

Néhány nappal később a résztvevő hosszú e-mailt küldött, amelyben elmagyarázta, hogy tévedtem. Nem láttam azonnal. Aztán egy újabb email következett. „Mykola, tévedsz” – hangoztatták. Azt válaszoltam: "Köszönöm az üzeneteket. Azt mondod, hogy rossz tanár vagyok, mégis eltelt egy hét, és még mindig azon töprengsz, amit felkavartam benned. Ez a jó mentor jele – nem csak az, hogy egyetért az ismerős gondolatokkal, hanem az is, hogy kihívást jelent."

Ez kellemetlen és fájdalmas lehet, különösen, ha a világnézeted évtizedek után megrendül. De egy nagyszerű tanár provokálja ezt a váltást.

Keresd azokat, akik kényelmetlenséget okoznak neked, mert ezeket a mentorokat fogod a legjobban értékelni. Egy idő után megérted az üzenetüket, és hálás leszel.

Mit gondolsz? Tanuljunk azoktól, akik nem kérdőjeleznek meg minket, vagy azoktól, akik arra késztetnek, hogy megkérdőjelezzük mindazt, amiben hittünk?