Mi a közös a pisai ferde toronyban, a Tirrén-tengerben és a mesterséges intelligenciában?
Szeptember 20–24. között részt vettem az IAISS 2026 nyári iskolán a toszkán tengerparton, Riva del Soléban, ahol fiatal kutatók és a tudomány vezető képviselői találkoznak.
Abban a szerencsében volt részem, hogy tanulhattam ezektől a kiváló elméktől, és megoszthattam gondolataimat az eredendő emberi zsenialitásról — az emberi kreativitásról és cselekvőképességről az MI korában.
Szívből köszönöm Giuseppe Nicosiának, Panos Pardalosnak és Giuseppe Di Fattának, hogy összehoztak bennünket.
Stefano V. Albrecht, a szingapúri NTU kutatója segített megértenem, hogyan tanul meg a mesterséges intelligencia más ágensekkel együtt cselekedni. Különösen értékesek voltak őszinte tanácsai a doktori tanulmányok rejtett nehézségeiről.
Az oxfordi Giuseppe De Giacomo lenyűgözött az időbeli logikáról és az MI-ágensek ellenőrizhető biztonsági garanciáiról szóló előadásával. Egy korábban alig ismert terület hirtelen nélkülözhetetlennek tűnt.
Köszönöm Sven Giesselbachnak is az ágensalapú mesterséges intelligenciáról tartott előadásait.
Jamie Hayes, a Google DeepMind kutatója kijózanító előadást tartott az utasításbefecskendezésről (prompt injection): arról, hogyan terelhet egy külső szöveg veszélyes utasítások követésére egy MI-ágenst. Ha az ágens hozzáfér az adatainkhoz és eszközeinkhez, a következmények nagyon is valóságossá válnak. Beleborzongtam.
Christoph Feichtenhofer, a Meta Superintelligence Labs kutatója — köszönöm, hogy megmutattad, miként alakítják az adatok az MI képességét a képek és a nyelv összekapcsolására, valamint a tárgyak felismerésére.
Az oxfordi Rafal Bogacznak köszönöm a prediktív kódolás bemutatását: hogyan tanulunk az előrejelzési hibákból, és mindez hogyan kapcsolódik az agy működéséhez.
Sebastian Risinek — a neuroevolúcióról szóló gondolatokat, és azt, hogyan segíthetnek az evolúciós elvek alkalmazkodóképesebb MI-rendszerek létrehozásában.
Sumi Helalnak — az intelligens terekről és a dolgok internetéről szóló előadásokat. Ez a terület különösen közel áll hozzám. Több mint húsz éve alapítottam és vezettem egy mérnöki vállalatot, amely okosotthonok és intelligens épületek automatizálásával foglalkozott. A korábbi munkám itt találkozott a jelenlegi érdeklődésemmel.
Georgios Paliourasnak — azt, hogyan tárhatjuk fel az eseménysorok rejtett mintázatait, és hogyan jelezhetjük előre a következő történéseket.
Bruno Leprinek — az MI-ágensek társas intelligenciájának bemutatását: emlékezet, tervezés, kölcsönhatás és kollektív viselkedés.
Külön köszönet illeti Maria Ecksteint, a Google DeepMind kutatóját. Az emberi tanulásról és döntéshozatalról szóló előadásai segítettek megtalálni egy választ, amelyet évek óta kerestem: mi gyengítheti a fejlődés iránti vágyunkat a jólét közepette, és miért indulhatnak hanyatlásnak a virágzó társadalmak. Ez személyes felismerés számomra, és olyan kérdés, amelyet tovább fogok kutatni.
Mindenkinek köszönöm ezt a látókörömet kitágító hetet, amely ráirányította a figyelmemet korábban észrevétlenül maradt dolgokra.
Úgy indultam haza, hogy mélyebben értem a mesterséges intelligenciát — és új kérdéseim vannak önmagunkról.
Amikor MI-t építünk, az emberi képességek egyes vonásait modellezzük. E modellek és korlátaik tanulmányozásával talán önmagunkat is mélyebben megérthetjük.
Fényképek az IAISS 2026-ról és Pisából
